" 3 hónappal ezelőtt"
-Irány Dél-Korea!-mondtam magamnak öröm ittasan a repülőgépre szállva.Sokat kellet várnom erre az útra de végre elindulhatok,végre azt tehet amit akarok.
Eredetileg cserediákként utazom 2-ét évre Szöulba.A nevem Park Songyeon a barátaimnak csak Yeonnie, 16 éves és kedvenc időtöltésem a TÁNC, ebben élem ki mindenem ha dühös vagyok, vagy ha boldog.
Mint már említettem sok-sok éve vártam azt a pillantott hogy elindulhassak álmom ösvényén.Azt kérditek hogy hol voltam eddig, hát igen a nevem alapján nem csodálkozom!
Apa koreai, anya magyar. Apa sok évvel ezelőtt üzleti utat miatt meglátogatta a mi kis országunkat, de meg ismerkedett anyuval ezért döntött úgy hogy ott marad.Később megszülettem.Sokan ha rám néznek meg nem mondanák hogy félig magyar vagyok.
Amint megérkeztem, a reptéren találkoztam is legjobb barátnőmmel Ara-val.
Először illedelmesen köszöntöttük egymást majd egyből egymás nyakába ugrottunk.
-Ya!Ara azért.. ne fojts meg.-mondtam mosolyogva.
-Ne haragudj csak olyan régen láttuk egymást.-szomorodott el hirtelen.-De legalább már itt vagy, na gyere fogjunk egy taxit azt menjünk a lakásodhoz.
-Na? És? Örülsz hogy itt lehetsz?-kérdi miközben ő is beszállt.
-Nincs rá írva az a arcomra ?-nevettem el magam.
-De ..de.
-Őszintén szólva nagyon örülök hogy itt vagy nekem, mert egyedül nem mennék sokra.-mire ki mondtam ezt a mondatot addigra már meg is érkeztünk.Ara gyorsan kinyitotta a zárat és már benn is voltunk.
-Huhh... hát ez nagyon szép.-tátottam el a szám.
-Hé azért a szád csukd be.-nevetett- még valami itt fogsz tanulni, itt pedig dolgozni.-mutatta telefonján.
-Apuék is itt dolgoznak.
-És nekem mi lesz a dolgom mert...-és itt félbe szakított.
-Nos Appa egy "kisegítője" leszel,ez azt jelenti hogy amit kér azt el kell végezd, mint például gépelés, levelek kézbesítés meg ilyenek.
-Ááááá..értem ez tökéletes - ujjongtam.
-Na jó, most el kell mennem majd holnap talizunk addig is szia-integetett.
Így is lett suli mellett -minimális óra számban- dolgoztam. Szerencsére elég gyorsan fel vettem az itteni tanulási szokásokat. Ara nagyon sokat segít sokszor jön át, sőt ami azt illeti be is költözött. A hét gyorsan eltel és a hétvége is elég gyorsan megy.
-Vasárnap késő délután és mi itt unjuk a fejünket.-jelentem ki fél komás fejel a tv előtt.
-Oké akkor menjünk...Táncolni aztán karaokézni - jelenti ki.
-Rendben-kezdek tapsikolni-na ez meg érte a tapsot.
Így is lett először elmentünk egy buliba majd mentünk énekelni.Nagyon jól elvoltunk.
-Nem mondtad hogy ilyen jól énekelsz-fordulok hozzá,mikor vége lett a számnak.
-Huh köszi, de te is jó vagy.-fújtatott.
-Kamsahapnida.Na jó szerintem a jóból is megárt a sok,most már induljunk haza.
-Rendben de csak azért mert holnap suli.
-Aish, tényleg ugye tudod hogy most nagyon lelomboztál.-pöccintem meg a vállát finoman.
-Lehet de igazam van.- mikor épp ki léptünk az utcára meg állított minket egy férfi, lemerem fogadni hogy most múlt 25.
-Elnézést hogy csak úgy leszólítom a bájos hölgyek, de van rá nyomos okom.Kérem jöjjenek-kissé megszeppenve ugyan de utána mentünk, de csak azért mert sok ember volt a közelben, így ha rossz ember lenne akkor sem csinálhatna velünk semmit.Leültünk egy asztalhoz és be állt a kínzó síri csönd.
-Khm..nos-törte meg a csendet-tehát azért hívtalak ide kettőtöket mert hallottam hogy milyen jól éneketek.Én A Ts Entertainment-nél dolgozom, tehetség kutató vagyok és egyébként Park Sangmyun a nevem - felállt és meghajolt.
-Pont olyan lányokat keres a cég mint ti.
-Hehe na persze. -elő vett egy igazolványt át vettük tőle és meg csodáltuk.Igaza volt.
-Nézzétek , holnap lesz egy meghallgatás, és nagyon örömöt okoznátok nekem ha ti is ott lenétek.-mosolygott.
-Rendben!-jelentjük ki egyszerre.
-Végtére is meg éri legalább meg tudjuk hogy jók vagyunk-e vagy sem-kezdtem el okoskodni.
-Ez a beszéd -csapta össze a tenyerét Park úr - nevetek,és egy telefonszám amin elérhetlek titeket?
-Ő itt Yeonnie azaz Park Songyeon én pedig Shin Rara a telefonszámom __________. -gyorsan lediktálta majd felálltunk mindannyian.
-Akkor viszlát Park úr- köszöntünk el.
-Áhh... ne uramozatok itt nekem inkább tegeződjünk, különben is nálad biztos nem vagyok sokkal idősebb - mutatott Ara-ra mi is csak a rang különbség miatt köszöntünk így, bólintottunk jelezvén hogy megértettük amit mondott .-Tökéletes akkor holnap gyertek ide- nyújtott át egy névjegy kártyát majd távozott is.
Mi is haza sétáltunk.
-Hát ez furi volt- mondom hangosan gondolkodva.
-Az a végén még ki derül hogy mi leszünk az év legjobb csapata.-neveti el magát társam.
Haza értünkkor én egyből a fürdőt vettem úti célul addig barátnőm vacsit készített.Gyorsan lezuhanyoztam és vissza menetem hozzá.
